|
A női ikonok hermeneutikája - a hollywoodi „Buddha”  Elias Canetti veti fel A szemjáték című könyvében, vajon mi lenne a világgal tükör nélkül. Mi menne végbe, ha történetesen nem volna miben viszontlátni magunkat, firtatja - mintha arra akarna rámutatni, a tükör igazából természetellenes ön-reflexióra ad módot, s ha le kellene mondanunk a tükörről, vajon a valóság mennyiben pótolná ezt a hiányt magával a valósággal? Azaz mennyiben kötnénk le magunkat még inkább saját lényünkkel – habár a tükörbe nézés során éppen ezt tesszük. De hihetünk-e ennek a léttöbbletnek, ennek a „luxusnak?” A kérdés mégis az, nem folytonos valóságunkból metsz-e ki jelentős szeletet, mintegy felfüggesztve azt, a tükörbe nézés passzív aktusa?
|
|
Olvasd tovább...
|
|
|
 A homoszexualitás filozófiája, mint lehetőség – az előző részben ez irányban tettem néhány bevezető lépést. Emellett megjegyeztem, hogy egy ilyen felfedező vállalkozásnak kezdettől fogva szembe kell néznie a lehetőségek határával, és a kellő pillanatban meg kell kísérelnie gondolatban túl lépni azon. Az azonos nemű tükrében megélt férfiúi érzékiség sémáit keresvén, röviden megidéztem két filozófiatörténetileg szeminális jelentőségű szerkezeti mintát (filia és erósz), és mindkettőben az „ugyanaz” (homo-) magnetikus szerepére hívtam fel a figyelmet.
|
|
Olvasd tovább...
|
|
 A homoszexualitás filozófiája - elég ellentmondásos cím. Az ellentmondás ott van, hogy a téma egyszerre banális és adefiniálhatatlanságig szerteágazó. Egyrészről, minden meleg (minden olyan férfinemű egyén, aki férfinemű egyén iránt szexuális vonzalmat érez, függetlenül attól, hogy nőkhöz is vonzódik-e) rendelkezik egy direkt és elidegeníthetetlenül személyes, mondhatnám „hús-vér" tapasztalattal - és kisebb vagy nagyobb teljességben talán valamiféle imázzsal is - saját „melegségének" tudati jelentésével kapcsolatban. Másrészről, olyan hogy egyetemesen érvényes homoszexuális filozófia, vagyis amelynek igazsága az egész közösség számára érvényes lenne - nos, ilyen nincs.
|
|
Olvasd tovább...
|
|
Mottó: „Aiászom, jer a holt Patrokloszt védeni vélem
Gyorsan, visszaragadjuk tán Akhileusznak a testet,
Bár csupaszon, hisz a fegyvereit Hektór elorozta.” (ĺliász)[1] (posztmodern meleg empedoklészi töredék)[2] Jarman[3] filmjében a meztelen Wittgenstein kikel az idősebb Russell szétdúlt ágyából, csak annyit kérdez, hogyan jutunk el az „Én”-től a „Te”-ig, és az „Én”-től az „Ő”-ig?
|
|
Olvasd tovább...
|
|
|
|
|
|
