|
Bár a bűnbak legtöbbször fekete, a színe jelzi: más. A pap kezét reá tevén, a közösség bűneit reá terhelve, elzavarja a pusztába, messze el, a közösségtől. Amiről most szólni fogok, az most épp egy szivárványszínű bűnbak. Ahhoz, hogy megértsük, miért gond „másnak” lenni, hogy miért kelt annyi indulatot a homoszexualitás, egy átfogó pillantás erejéig hátra kell nézni, a homoszexualitás múltjába.
|
|
Olvasd tovább...
|
|
|
Homoszexualitás -madártávlatból[1] Egy tanítványom csengetett be. Harmad éves magyar–ének szakos lány… és beleszeretett egy főiskolás lányba. Sikeresen elfojtotta marcangoló érzéseit, mígnem egyszer azt olvasta, hogy Zeusz beleszeretett egy lovász fiúba, valami Ganümédészbe. És… meg is vette a szép ifjút az atyjától. Egy egész ménest adott érte! Persze, ő isten, neki mindent lehet, de én bűnös vagyok, -mondta e lány. Én erre: Buzik végül is nincsenek -a ,,boszorkányüldözésnek” vége. Lélegezz szabadon!
|
|
Olvasd tovább...
|
|
A nyugati civilizáció társadalmaiban társadalomtörténeti okokból alapkérdés az, hogy az egyén szabadságát saját életére vonatkozó döntéseinél milyen mértékben biztosítja a jog és a közvélemény elvárásrendszere. Minél megengedőbb, elfogadóbb a társadalom az egyének másságával (mármint a társadalmi többséghez viszonyított különbözőségével) kapcsolatban, annál jobb lehetőségei van a „másoknak” saját igényeik, vágyaik szerint élni. E türelem vagy intolerancia meglétének kiváló mérőeszköze a jogi szabályozáson túlmenően a társadalom viszonya a benne élő kisebbségekhez.
|
|
Olvasd tovább...
|
|
|
|
|
|
