LoveTube
Keresés
Látógatói statisztika
 | Ma: | 5 |
 | Tegnap: | 84 |
 | Ezen a héten: | 265 |
 | Ebben a hónapban: | 1728 |
 | Összes: | 217944 |
Könyvajánló
| Dunkel Nepomuk Norbert - Homoszexualitás -madártávlatból |
 |
 |
|
Homoszexualitás -madártávlatból[1] Egy tanítványom csengetett be. Harmad éves magyar–ének szakos lány… és beleszeretett egy főiskolás lányba. Sikeresen elfojtotta marcangoló érzéseit, mígnem egyszer azt olvasta, hogy Zeusz beleszeretett egy lovász fiúba, valami Ganümédészbe. És… meg is vette a szép ifjút az atyjától. Egy egész ménest adott érte! Persze, ő isten, neki mindent lehet, de én bűnös vagyok, -mondta e lány. Én erre: Buzik végül is nincsenek -a ,,boszorkányüldözésnek” vége. Lélegezz szabadon! Az a (még ma is erőtlen) társadalmi vita, ami a homoszexualitással kapcsolatos, igen régi, s állandóan áthallásoktól zavart. A téma miatt mindenki hozzá szól. Szóljon is, jó, ha sokan hozzászólnak. Így valakinek csak igaza van. A témával kapcsolatosan azonban a többség véleménye szűklátókörű. Mert a szexuális választás (preferencia) igazából részlet. Na most hogy lehet valakit egy részlet (szőke, vagy zsidó stb.) megítélni? Egyáltalán, ki az, aki ítélni mer? Mert nem a melegség a perverzió, Jung szerint a másokon való hatalmaskodás, a túlzott kontroll igénye (az olvasottabb politikusok így talán neheztelhetnek is Jungra) az! Ez történt Ganümédésszel, a lovász szép fiával is –aki nem ismerte a fiú szerelmet. Ám mikor Jupiter sas alakjában elrabolta, ahogy emelkedtek és Ganümédész kezdeti félelme alábbhagyott, meglátta a tágabb világot, kitágultak a horizontok: bele fért az is, ami eddig kimaradt. Többé nem számítottak az apró különbségek, eltűntek a részletek. A homoszexualitással kapcsolatos, sajnos csak egy-egy aspektusból exponált vélemény (ítélet?) nyilván nem lehet teljes. Ha teljességet akarunk, dolgainkat be kell tudnunk illeszteni egy, úgynevezett kognitív keretbe, azaz világnézetünkbe. Nos, a homoszexualitás, miként a jó és a rossz, a kicsi és a nagy, a szép és a rút stb. csak, mint szélsőség ismeretes. A fejlődéslélektan és a pszichiátria hasításként ismeri azt a jelenséget, amikor a fejlődő lélek -vagy épp a fejlődésben elértnél egy korábbi szintre visszacsúszott beteg- a világot ellentétekre szabdalja szét. Az ún. hasítás gyermekkorban normális jelenség, skizofréniában azonban az egyén nem tudja a szélső pontokat egyazon integritásban megtartani. Az érett egyénre az a jellemző, hogy elviseli az ambivalenciákat, a kétértelműséget, a hideget, a meleget akár egyszerre is -bár ez hosszú távon a neurózis forrása lehet. Ám a végletes pontok, a polaritás, a sarkosan ellentétes minőségek épp azért, mert egymás ellentétei, önmaguk is egyben. A homoszexualitás nem valaminek az ellentéte. A férfi és nő ugyanaz, -másképpen. Az, hogy pl. egy férfias elv, erő milyen testben nyilvánul meg, nem lényegi, és mivel: nem a testünk a létünk középpontja, ezért az érdektelen is. A polaritás csupán anyagi világunk sajátja, a világegyetem teljes, az nem skizofrén módon hasított. Az ember fél, ezért tagolja a dolgokat, vagy pl. a teret is szentre és profánra. Pl. a kocsmában ihatok, puszilkózhatok, ezt a templomban nem tehetem. A hasított- feldarabolt terek egyik pontja lehet a temető, a másik a szülőszoba, az egyik a templom, a másik a nyilvános ház. Így azonban igazi valóság helyett preparált valóságokat látunk -különösen a médiumoknak (segítség, a tudatmérgező TV!) köszönhetően. Persze, hogy nincs ,,hetero” és ,,homo”, csakis emberek vannak. Nincs nő és férfi, csak az ember van, s az embernek oly sok arca és megnyilvánulása. Persze, a biblia nevében beszélő, az erkölcsöt prédikáló emberek vakok? Igen, a vallás, az erkölcs vakjai. Oly sok ember nem tud mit kezdeni a szabadsággal (mert az felelősséggel is jár!), így mankókat, életelveket keresnek. A melegeknek mutatják a bibliát. Így jutnak el oda, hogy gyűlölködnek is, hisz’ csupán követnek vélekedést, szokást, és így előítéletességet is. Ami pedig ember embertől való megkülönböztetését illeti, ez lételméleti szempontból alap –nélküli. De nem ismeretlen a manipulátorok (politikusok, papok) részéről! A csoportképzés pszichológiai és politikai trükk, amikor céltáblát akar valaki, bűnbakképzés folyik. Ám a szexuális preferencia semmilyen megkülönböztetésnek nem lehet alapja. A polaritás látszat, ennek oka az anyaggá sűrűsödött energia. A kozmoszunkban létrejött a semleges csí (=khí, prána, Dirac –tenger, pantha pléróma, kvantumvákuum, etc.) poláris átalakulása. Az Egy a kettőben ölt formát. Ám mind a kettőben ugyanaz az Egy. A szexuális bimorfia (kétalakúság) ellenére nincs férfi és nő, -ez amúgy sem (!) a kromoszómák függvénye, ez, –mivel az ember már nagyon társadalmi lény- igen csak kulturális megítélés függvénye. A jin (női) és jang (férfi) polaritás már az atomoknál megjelenik (pozitív-negatív töltés, bariontöltés, spin, szimmetrikus törvények és fizikai jelenségek, stb.) Tehát: a férfi és női jelleg nem szex, nem nemi szervek kérdése, több annál: elv, alapelv, működési mód: princípium. Sőt, a ’gender’ leginkább társadalmi szerep. Szerep, hagyomány, kulturális minta (ami, akár néhány éven belül is változhat, tehát semmi lényegi nincs benne) behódolás, vagy épp lázadás, kívül-állás, nem több! A fiúknak nem farkuk van, hanem katonák lesznek, és imádnak motorozni, a lányok rózsaszínben járnak, babáznak, majd kiszolgálják a férfiakat… A szexus –leginkább– társadalmi szerep. A szexus nem nemiség. Olyannyira nem az, hogy a nőiesnek és a férfiasnak nem csak, és nem elsősorban a biológiához van köze! Az anyagi világ működési elve poláris, férfi-női! Ezért ki lehet élni, meg lehet élni a szexualitást –az érett felnőtt korig (harmincas éveink eleje), hogy rájöjjünk, nem testek vagyunk. Igazi törekvéseink, lényegünk szellemi, aki felismerte ezt, az az igazi (feltétel nélküli) szeretet felé fordul (mert rájött, a testiség még mindig nem elégíti ki). A szeretet nem zárja ki a testiséget -de lényege semmi esetre sem az. Ráadásul a női és férfi elv nem különül el feltétlenül: Ugyanabban a testben mindkettő megtalálható –bár váltakozó arányban! Mert illúzió a férfi is, nő is, lényegük egy, a különbség csupán formai és működésbeli, tehát nem lényegi –csakhogy a ma embere a látszatok rabja. Egy folytonosság (kontinuum) van, de a skizoid, hasító társadalom csak a végpontokat látja. A kozmosz (azt jelenti: illesztett, szép, rendezett) csak a rendező elvek és erők (ún. kozmológiai állandók, pl. fénysebesség, gravitáció, Planck és Boltzmann állandó, stb.) folytán lehet rendezett egész. Tehát nem káosz. Vagy nem széthasított. Mi a világformáló erők közül e kettőt ismerjük legjobban: a negatívat és a pozitívet, a nőit (jin) és a férfit (jang). A meleg férfiakban több a nőiesnek tartott vonás, több közöttük a művész, vagy művészi érzékenységű személyiség –az ilyen férfiak inkább jobb agyi féltekéjüket használják (kreativitás, érzelemgazdagság). a leszbikus nők egy része férfias, és inkább ilyen szerepeket kedvelő. De kínlódjon a biológia, pszichológia, a nemiség kialakulásával kapcsolatban pl. a pszichológusok biológiai-, tanulási-, azonosulási folyamatokról beszélnek, de tudásuk erősen korlátos: nem állják meg helyüket, pl. bennszülött kultúrákban, eszkimók, természeti népek esetében (van, ahol a férfi üvölt a szülési fájdalomtól stb.). Világunk nem mindenki számára poláris! Mindkét végletet meg kell tapasztalni ahhoz, hogy megtaláljuk saját ’közép’ utunkat. Életünk lényege: tapasztalások és felismerések begyűjtése. A biológusok még mai napság is csak (!) a szaporodásnál tartanak, olyan receptorokról beszélnek, melyek nem érzik a tesztoszteront, vagy olyan mágikus szavakat használnak, mint hipothalamusz (INAH3) sejtjei vagy az Xq gén 28-as helyének ’zavara’: ami szexuális orientáció változását okozza. Változást mondtam, nem zavart, pláne nem betegséget (talán biológiai variációt kellene mondani?). Persze, lehet a homoszexualitás az ellenkezű nemű szülővel való azonosulási képtelenség, vagy az örömszerzés (pénisz, klitorisz) körüli, ún. fixáció eredménye is. No meg a félelem következménye, pl. anyakomplexusban a fiúk félnek az erős, domináns (fallikus) anyától –és minden nő az anyát jelenti számukra. Nem csoda, ha velük nem akarnak közösülni –az incesztus [vérfertőzés] tilalom miatt sem. Egyénként melyik tudós szólhat bele a szexuális választásomba, melyik vallás szabhatja meg életem folyását, a jog milyen jogon tiltja, vagy bünteti nemi preferenciámat? Milyen rendszer szerint bűn, ha azonos nemű (nek látszó) testbe született lélekkel van dolgom? Jung óta ráadásul, tudjuk (?), hogy a jin és jang, a női—férfi princípiumok egyazon személy esetében is megvannak (anima = női lélekrész, animusz = férfi lélekrész), e működések órák/ napok/ hónapok ritmikusan változnak, ismétlem: ugyanazon személy esetében. Na mi van, ha csupán az azonos nemű teste vonz? Az erotika szav unk a görög eraó –ból ered, ami a szépet is, a vonzalmat is jelenti: vonzódom. Ami meg a diszkriminációt illeti, tapasztalat az, hogy jobb tolvajnak lenni, mint melegnek... Ez idáig szándékosan nem mondtam bűnt –amiről a papok beszélnek (miközben a katolikus egyházban a fiúszerelem igen régi gyakorlat –megérthető módon[2]). Annak megítélése, hogy mi, micsoda, mindig kulturális függést mutat. Ami régen bűn volt, ma erény lehet. Ami meg a jogot illeti, ez tekintélyelven működik, ma már igazán nincs oka létezni annak a bizonyos 199. § paragrafusnak. Illogikus. Személyiségi és szabadságjogokat sért. Régen vallás művészet, tudomány és jog összekeveredtek. Ennek nyomai a politikai és jogi (elő) ítéletekben ma is meg van. A ,,természet elleni fajtalanság” (199. §) a legtöbb emlős fajnál megtalálható –vagy épp kiváltható (etológiai tény). Ha ,,biorobotok” vagyunk, és a hormonok, a hipothalamusz (hormonális karmester) szexuális központjainak működésétől (vagy épp tévedésétől) függ nemi preferenciánk –akkor nem a miénk a választás szabadsága, így a felelőssége sem! Ráadásul nem minden meleg agya más. A homoszexualitás tehát:
Ezek részletkérdések. A szex ugyan részlet, de a választás, mint olyan, az egész létemet érinti. Tehát az ügy természete merőben egzisztenciális, választásaim egész létemet határozhatják meg. ĺgy nem a jog, a tudomány, a vallás feladata és kompetenciája (!) a homoszexualitást tárgyalni. A vallásnak köze nincs sem a szexualitáshoz, a házassághoz meg pláne nem. A vallás mint ünnepeinket, erkölcseinket, és annyi mindent– csupán bekebelezte a karácsonyt (fényvárás), a termékenységet (húsvét, feltámadás), a házasságot. Nos ha a jog, a vallás, a pszichológia nem kompetensek, akkor; ki az illetékes, a melegekkel kapcsolatban? A vallások éppúgy ismerik a szexuális absztienciát, mint a rituális orgiát. Vallás [ideológia] és ideológia(erkölcs, etika, szokás) kérdése (tehát nem isteni törvényé!), hogy melyik mit enged, mit tilt. Mivel a filozófia foglalkozik a lét teljességével, s mivel a szerelem, a vonzódás és a szex ,,kényszere” az emberi léthez (egzisztenciához) tartozik, sőt, mi több: mivel a női és a férfiúi elvek (jin: anyag [forma], jang: erő) világegyetemünk részei, ezért nem szabad, nem értelmes dolog a részletekben elveszni. A halálfélelem (utód nélküliség), a tanult előítélet (erkölcs, bűnbakképzés) valamint: a ’félelem a más félétől’ az okai annak, hogy oly sokan megszólják a melegeket. Nos, nemüktől függetlenül minden embernek vannak jin és jang jellemvonásai, –bár bizonyos hormonok és a szociális ráhatás megerősíthet valamely vonásokat (pl. férfi megy gyesre, vagy nő lesz a családfenntartó, a művész férfi finom, érzékeny, a kocsmárosné talpraesett, határozott stb.). Isten senkit nem a szerint ítél, ki-kivel boldog. Ő örül, ha valaki túllép önmagán –ez pedig a szeret útja, az önmeghaladásé. Ha valaki a másikat csak testnek látja, csak testnek használja, az az ő baja. Ez olyan, mintha valaki meghámozná a krumplit –és a héjját enné meg. Miért ne lehetne pl. jin (vagy ma épp jinnek tartott) erő egy férfi testben? Sőt, a jin-jang erők nem váltakozhatnának az élet során egyetlen személyben? Pedig ez így van. Különböző életszakaszokban lelkileg más neműek lehetünk, pl. anyák (gondozók) katonák (védők vagy agresszív behatolók), vagy épp nemiség nélküliek (szerzetesek, megvilágosultak). Nem attól az, valaki, hogy annak látszik -de mi a látszatok így a hazugságok világában (és fogságában) élünk. Mindenki válasszon társat magának. Szabadon. És tanuljon a tapasztalataiból. Ezért vagyunk ezen a bolygón. Ne az igazit várja, ő maga legyen az igazi -s a rezonancia elvének megfelelően megjelenik a számára való társ. A másik amúgy is arra tanít, hogy igaziak lehessünk vele, szeretetteljesek mellette, jók általa. Isten is erre vár. Hogy igaziak (nem csak polárisak, hanem teljességgel bíró létezők) legyünk. Ezért tévedés, pl. hogy az apácák Isten menyasszonyai. Lelki fejlődésünkben majd mindenkinek egyszerre kell nőnek és férfinaklennie, azaz teljessé kell válni (erre többször is találunk utalást a bibliában). Különben is, Istennek nem lehetnek menyasszonyai. Isten nem férfi. –Micsodaaa?? Az a „szakállas pasi”, a templomok falán, nő? Isten nem nő. (Illetve nem csak nő.) Akkor Istennek nincsen neme? Nem, nem erről van szó. Na most akkor Isten férfi vagy nő? Ő a teljes, az Egy. Ő nem a vagy, hanem az és. Mai fogalmainkkal androgünosz (hímnős). Mert csak azok tudnak teremteni, akik a lét mindkét erejével bírnak: termékenyülnek, termékenyítenek (a Héber Elochim= Isten, ami az ELH= nőnemű+ IM= hímnem, többes számú toldalék összetétele!). És mi a saját életünk teremtői vagyunk. Ilyen formán, a filozófia globális szemléletéből adódóan egészen egyszerűen, nem létezik homoszexualitás. Az többé nem vallási, erkölcsi, társadalmi, biológiai kérdés. A modern szociológia lassan annyi kategóriát csinál, ahány kis-csoport, elvben meleg, de gyakorlatban aszexuális, gyakorlatban biszex, de csak a heteroszexuális oldalát felvállaló, homoszexuális, de hetero kalandokkal „szégyenteljes”, és még vagy tíz. Ebből jött a (tudományos) következtetés, a humán szexuális viselkedés egyszerűen nagyon sokszínű, a társadalmi-vallási ideológiai reflexiók, értelmezések és tiltások ellenére. A biológiai variábilitásról nem is szólva, pl. sok meleg férfi dopanim működési sejtjeinek génje kimutathatóan más (négyszer olyan hosszú génszakasz, —ingerkereső magatartás). A kérdés nem a variábilitás, hanem a variációk, a „másságok” társadalmi integrációja. Ami balkáni Magyarhonban sehol nem tart, a fejlettebb Nyugaton ez húsz éve nem probléma, hogy is lehet ez? Náluk nem a homoszexualitás a probléma, hanem a társadalmi szegregáció és diszkrimináció a probléma, ezért a család és az iskola elfogadásra nevel. Hogy kit választasz?, -a te dolgod. Már ha tudsz szabadon (befolyás, politika, hírek, ideák és divatok nélkül) választani… A választások (így a szabadság és önmagunk sorsalakításának = egzisztencia) kérdése. Akkor is, ha talán a melegek között több lehet az anya-komplexusos, nárcisztikus, értetlen személyiség. Az ilyen ember talán nem mer a másik pólusig eljutni. De az is lehet, az adott pólus az adott testben önmagát akarja megtapasztalni. De hát kinek is van nemisége? Kinek van rá szüksége, (hogy csak férfi, csak nő legyen)? És aki túljutott ezen? Oly sokan vannak a tudatlanok, meg sem fogalmazták, lehet-e valaki más, mint a tömeg? A tömeg pont attól az, ami; hogy nem tud megkérdőjelezni, megy a kitaposott ösvényen, amit persze mások, legtöbbször a falkavezérek tapostak ki számára. Hogy kényelmesen terelhessék a nyájat. és büntethessék azokat, akik le mernek térni az útról. Nesze neked demokratikusság, és pluralizmus… A kérdés, hogy miért ne lehetne valaki más, miért ne tudna szerelmesnek lenni egy azonos nemű társába –nem kérdés. Lehet. Szabadon választunk. Ilyenkor persze; félhetünk, hogy mit szólnak a többiek? Alterius non sit, qui suus esse potest. Senki ne legyen más, aki önmaga lehet (kényszermentesség, a szabadság, az önmeghatározás, a ’saját út’ ideája). Különben hamis lesz. ––Mit jelent nem önmagadnak, önmagaddal azonosnak lenni?? Aki nem élte meg, nem csinálta meg önmagát, azt: újra formába öntik a Nagy Öntőkanállal –miként Peer Güntet, Ibsen azonos című drámájában. [1]E részlet egy 2001 VI. 03-án kelt cikk A madártávlat kifejezés az egészlegességre utal, a kérdés nem pusztán biológiai, szociológiai, szexuálpszichológiai probléma. [2]A kolostorok mélyén az elfojtás igen nehéz, ráadásul novícius fiúk mindig vannak. Lehet, hogy a cölibátus szentségét a fiúszerelem nem annyira töri meg, mint, mondjuk érett asszonyokkal egyesülni.
Powered by !JoomlaComment 3.25
3.25 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
|||||||||||||||||||||||||||||||
Anyánk a Gay.hu
RadioPink
Használj Firefox-ot :-)
